másik tejútrendszer a horizonton
2012. Feb. 20, hétfő 20:33
belém szorultak a szavak, és csak úgy jönnének kifelé. de nem akarom őket. legyen vége! végre. kérlek, csak múljon el ez a négy hónap! furcsamód mostanában leszálltak rólam a tanárok, és nem nyaggatnak folyton a "hogy vagy?" kérdéseikkel. néha jól esne, ha valaki érdeklődne felőlem is, máskor meg a pokolba küldeném az összes kíváncsiskodót. végletek. kíváncsi vagyok, hogy a gimiben, hogyan fogok beilleszkedni. nekem az mindig is könnyen ment. én amolyan barátkozós típus vagyok, aztán később kiderül, hogy mégsem könyveltek el úgy, ahogy szerettem volna. azon gondolkoztam, hogy felvállaljam-e, hogy van blogom. persze, nem tagadnám le, ha úgy adódna. de egy ideig biztosan elkúszok majd a téma mellett, és az elején még (remélem) nem fog fény derülni az én kis menedékemre. ott talán kicsit emberibben kezelnék a dolgot. várom az ismeretlent, az újat, a jót és a szépet. egy új galaktikába fogok csöppenni, és egy leszek a többi csillag között. együtt fogunk nevetni, együtt fogunk puskát írni, együtt fogunk sunyiban cigizni a szünetben, együtt fogunk helyi járatozni, együtt fogunk lebattyogni a büfébe kávéért;remélem kávézni fognak velem, meg sunyiban cigizni. elit suli, úgy értem, hogy elég erős, rázós; állítólag sok a drogos, mert nem bírják a tömény magolást. kecsegtető kép. na,és most mi van? most csak a szekrény sarkában ülök, néha kimegyek a mosdóba megigazítom a frufrum, a kontyom, lejjebb húzom a szoknyám. máskor lefutok a büfés lányhoz a húgomnak szendvicsért, sóvárogva bámulom a kakaós jóreggeltet a pulton, rendszeresen leejtem a százasom a folyosón, és kapálózva rohangászom a guruló érme után. ilyen egy átlagos nap, ilyen minden napom.állapot: vágyakozás a közeljövőbe.
pontpontpont
2012. Feb. 20, hétfő 20:02
erősen spórolok a fehér blackberryre, amire már évek óta csorog a nyálam, de baszd meg, nem megy. lefutottam a húggal a dmbe, hogy anyunak vegyünk valamit ajándékba, úgy terveztem, hogy ha látok valami szépet, megveszem. nyomós oka volt annak, hogy üres kézzel távoztam.. vagyis..hogy anyunak nem jutott semmi. ellenben megvettem magamnak álmaim fekete-pöttyös harisnyáját. szóval az összekuporgatott pénzem egy részét mostantól a lábamon hordom, de lelankaszt a tudat, hogy ezért nyolc napi reggelipénzemet kell félreraknom. sebaj. miközben pénzéhesen püfölöm a betűket, itt rohad előttem a fizika, meg a földrajz, de valahogy nem vagyunk jóban. azt kértétek, hogy írják, hát tessék!az érdemlegesebb írásokra még várjatok!
replay
2012. Feb. 19, vasárnap 21:18
i need to talk . mindegy kivel, mindegy hol, mindegy, hogy délben, ebéd közben vagy hajnalban fél ötkor. beszélnem kell magamról. ki kell köpnöm mindent. de nem lehet. ugyan ki lenne kíváncsi rá? kisebb gondjuk is nagyobb az enyémnél. meg amúgy sem vagyok olyan passzban, hogy ez kivitelezhető lehetne. minden olyan átlagos, minden csak úgy elfut mellőlem, mintha büdös szájszagom lenne vagy olyan ez, mintha leprás lennék. persze csak átvitt értelemben szaladnak el, itt vannak, csak valahogy külön dimenzióban élünk egymás mellett. valahogy mégsem lesz minden a régi. nem bánom,legyen. még ha akarnám se tudnék közvetlenebb, beszédesebb lenni. holnap hétfő, bassza meg. utálom a hétfőtől reggeltől kezdve péntek délutánig időszakot. jövőre minden más lesz, és gyűlölöm magam, hogy csak erről beszélek. meg azért is gyűlölöm magam, mert visszaírok neki, mikor akkora egy tapló, szánalmas köcsög. mindegy, valamit kell csinálnom, mert már beleőrülök abba, hogy minden nap egy sablonnal készült, csak mások az összetevők. mások az emberek, a helyek, de én? hidegen hagy minden, és nem tudom mi van velem. térítsetek észhez, kérlek!minden nap ugyanaz, mintha beragadt volna az újrajátszás gomb.de persze örülök. örülök, mert encsi boldog, örülök, mert kriszti londonba megy, és majd sóvárogva fogom a képeit lesni facebookon. ha szembejössz velem az utcán, mikor a húgommal kutyát sétáltatok , nem veszel észre semmit, hangosan fogok köszönni, megigazítom a fejemen a szürke sapkám, amiben úgy nézik ki, mint egy francia lány. próbálom azt mutatni, hogy jól vagyok. persze, ájm fájn, tanksz. amúgy tényleg, csak néha túlteng bennem az elégedetlenség. például most, mikor megnyalom az ujjam, és úgy eszem fel a tányérról a cukorkristályokat. maybe i be better.
jövő-képzelgések
2012. Feb. 17, péntek 22:01
most, hogy dórival beszélgetek a továbbtanulásról,arról, hogy frankfurtba vagy grazba megy tanulni, mert sokkal-sokkal olcsóbban kijön, mint itt magyarországon; félek, tartok a jövőtől. attól, hogy nekem még erre se lesz lehetőségem, mert nem zsigerelhetem ki a szüleim. tanulnom kell kifulladásig. és ez szomorú. szomorú, hogy a tehetséges diákokat csak úgy hagyják elsüllyedni, és hagyják, hogy utcát seperjenek potom százhúszezer forintért, ahhoz képest, hogy mire lennének képesek. elfog az aggodalom, és görcsben áll a gyomrom. öt év alatt ugyan még sok víz lefolyik a Dunán, de már előre látom magam, úgy tíz év múlva, amikor én még mindig ebben a rohadt országban csücsülök a seggemen, és azon filózom, hol rontottam el. dóri csak biztat, és én is őt, amennyire tudom. azt tárgyaljuk, hogy mindenképp el kell innen "menekülni". tényleg. igazunk van, bárki bármit is mondjon. hiába akarok újságíró lenni, hiába akarok magyar nyelven írni, a magyaroknak. matek emeltre megyek, valami mérnökasszony lesz belőlem vagy netán valami bankár, ki tudja. eltökélt, csodálom. biztos a dolgában. én valahogy képtelen vagyok erre, hogy ennyire magabiztos, tudatos legyek. nekem valahogy ez az egész még ködös.ráfoghatom arra, hogy még nagyon kis fiatalka vagyok, éretlen, nem látom át megfelelően a dolgokat, nem érzem a dolog súlyosságát, blablabla. nem egyik sem igaz, de talán az első része. de igenis a vállamon viselem a súlyát az egésznek, és tisztában vagyok vele, hogy ezeken a döntéseken múlik minden. például, hogy tíz vagy tizenöt év múlva, mikor gyereket szeretnék vállalni, vajon lesz-e biztos háttér, lesz-e Párizsban egy lakásom a másodikon hatalmas erkéllyel? lesz. megvalósítom. ha kell,koplalok napokig, ha kell éjt nappallá téve tanulok, és kávéra teát iszok.
kiéhezett hímek
2012. Feb. 16, csütörtök 21:43
épp most vett fel egy ismeretlen msnre. első kérdése, hogy kellene-e húszezer forint.látatlanban nem mondtam semmit, szimplán megkérdeztem, hogy miről van szó. ő meg spontán azt válaszolta, hogy egy tizenöt perces 'live show-ért' húszezret utalna.(gondolom, azt remélte hogy húszezerért a ledobott bugyimat elküldöm neki postán, vagy tudom is én, mi járt a tébolyult agyában!)őszintén kérdezem normális az ilyen ? az első lehetőség, hogy egy kis tizenhárom-négy-éves mocsadékról van szó, akinek még nincs lehetősége kielégítenie mocskos vágyait. második verzió, hogy egy tizennyolc körüli, ragyás, bunkó paraszt kísérelte meg ezt, aki nem tud szexuális kontaktust létesíteni. a harmadik ,egyben a legszánalmasabb feltevésem a következő: a pasi (feltételezem hímnemű egyén próbált meg egy kis élvezetet becsempészni a napjaiba ezzel az olcsó trükkel) egy negyvenes lecsúszott, elvált férfi, akinek jelenleg -jobb esetben- nincsen párkapcsolata, tizenéves lányokat győzköd az interneten, hogy mutassanak neki valami felettébb izgatót ifjú bájaikból. egyszerűen hánynom kell. mind a férfiaktól, mind az őket ilyen módon kielégítő nőktől. hüledezem.
